8. Lovas Ilona – Lábmosás és az utolsó vacsora asztala

… Ez az én testem: nektek adom. / Tessék, Máté, te is egyél belőle. / Erre biztos nem gondoltál, / amikor felkeltél a vámszedőpult mögül. / Bertalan, András, Tamás – figyeljetek! / Nézzétek, jegyezzétek meg a mozdulatokat. / Aztán majd ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. / Taddeus, úgy látom, nehezen csúszik a falat. / Igyál egy kortyot! / És igyatok ebből mindnyájan. / Mindnyájan! / Nemcsak ti tizenketten, hanem a hetvenek is. / Nemcsak férfiak, hanem asszonyok is. / Zsidók és görögök, urak és szolgák: mindnyájan. / Nemcsak felszentelt papok, püspökök, / hanem az egyszerű nép is. / Parasztcsizmában vagy mezítláb. / Katolikusok és protestánsok: mindnyájan! /

Nekem hamarosan indulnom kell, / de te, kedves látogató, maradj. / Éppenséggel van mit olvasni / rólam, tizenkét tanítványomról – és önmagadról. / Szánj erre időt. / Itt egy szék, ülj le, kérlek.