7. Bukta Imre – Példabeszédek

Jézus Krisztus, te szívesen beszéltél példázatokban. Tudtad, hogy az egyszerű napszámosok vagy éppen koldusok jobban értik a történeteket az aprólékos törvényértelmezéseknél. A szőrszálhasogatást meghagytad a farizeusoknak és az írástudóknak, te viszont mesélni akartál. Leültél a hegyen vagy folyóparton, nézted a természetet, és már tudtad is, hogyan lehet Isten országát szemléletessé tenni.

Észrevetted, hogyan pompáznak új ruháikban a mezők liliomai, s megfigyelted az ég madarainak röptét.

Ott álltál a palesztinai napszámos mellett, s értő szemmel nézted, hogy nyúl kötényébe, s szórja széles ívben szerte a magot, figyelted a halkan növekedő vetést: bosszankodtál, hogy a búza mellett konkoly is felüti fejét.

Figyelmesen nézted a kenyeret dagasztó asszony munkáját, talán édesanyádét, s tudtad, hogy egy egészen kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti; ezt fölismerve aztán hirdetted, hogy Isten országa is ilyen kevéssel kezdődik, de ez a kevés mindent átjár, és éppen a lényeget adja.