2. Fátyol Viola – A születéstől a keresztelésig

Két édesanya, Mária és Erzsébet találkozása és a szívük alatt sarjadó élet, olyan, mint a virágba borult ág. Az isteni élet, a mennyből alászállott élő kenyér megszületése itt a földön. Ez a születés épp oly csodálatos, mint az, hogy az élettelen anyagból valaha, évmilliárdokkal ezelőtt kisarjadt az élet, mint az, hogy a föld évről évre gabonát terem, kenyeret ad az éhes ember kezébe. Isten titokzatos útja a földi világba, csodálatos, mint a madarak röpte az égen. A Szentlélek leszállása Krisztusra, mint alászálló galamb röppenése. A keresztség, amellyel egy gyermek életének története belekapcsolódik a nagy és egyetemes Történetbe, amely az Alfától az Ómegáig ível.

Hétköznapi képek, amelyek mégis az Örökkévalóról szólnak. A mi hétköznapi életünk, „Innét odáig. / Kő, fa, ház…”, sebzett, korlátok közti élet. „Minden Egész eltörött, / Minden láng csak részekben lobban, / Minden szerelem darabokban…” Ebbe a véges és sebzett világba jött el mégis, testesült bele mégis a végtelen Isten: „és ami van, hirtelenűl kitárúl. / Elég egy arc látványa, egy jelenlét, / s a tapéták vérezni kezdenek.”

A mi hétköznapjainkat is át akarja ragyogni, bennünk akar élni. Ám ehhez nyitott szív kell. Olyan, mint a két édesanyáé, Máriáé és Erzsébeté.

Székely János