1. Imre Mariann – Mária és Erzsébet találkozása

Áldottak vagytok ti az asszonyok között, és áldottak a ti méheteknek gyümölcsei. Neked papírod van a meddőségedről, és amúgy is előrehaladott korú vagy már, te pedig egyszerű szolgálóleány vagy.

Mindketten az előítéletet, a megvetést és a szégyent kellett, hogy elszenvedjétek.

Aztán egyszer csak átélhettétek a csodát: gyermeket hordoztok szívetek alatt.

Méltósággal viselitek anyaságotokat. Derekatok egyenes. Az öröm hordozói vagy tok.

Megszentelődik az anyag: ez az inkarnáció titka, sőt minden születésé.

A várandós vagy menyasszonyi ruhába szőtt hajszálak az ölelés érintési felületén látszanak. Egyszerre emlékeztetnek arra a rideg valóságra, hogy a DNS-ünk mindent elárul, és a bátorító mondásra: „Hajatok szálai is nyilván vannak tartva”.

A betonlapokba varrott virágszirmok organikus világa M S mester Vizitációját idézi, ez a sokszínűsége pedig ellenpontozza a mértani formák fegyelmét.

Mindez megannyi keresztet formál: ha majd felnő, mindkét születendő gyermek erőszakos halált hal; egyiket lefejezik, másikat keresztre feszítik.

Ezért aztán a két asszony szívét éles tőr járja át.

Fabiny Tamás